Miért nem látják mások azt, amit te? Miért nem veszik észre azt, amit te igen? Ismerős gondolatok? Megmondom az okát, bár gyanítom, talán már te is sejted.
Néhány éve azt éreztem, megrekedtem. Többet akarok, másként akarom, nem akarom elfogadni azt, amit élet címszó alatt mindenki él.  Törekedtem, haladtam, de mindig volt egy tanács, egy segítő szándék, egy félelem, ami gátja volt a haladásomnak.

Személyiséget átlaga

Eszembe jutott, amit egyszer régen hallottam: a téged körülvevő 5-10 ember átlaga vagy. Tehát jól nézd meg, kivel vagy együtt sokat, kivel beszélgetsz. Furcsa volt, emlékszem. Aztán végiggondoltam, kikkel vettem körül magam akkoriban.

Tudod mit vettem észre? Időm nagy részében olyan emberek voltak körülöttem, akik alkalmazottak és azt az életet élik, amit én már nem akarok, ők nem ismernek, de amiről határozott véleményük van. Tapasztalatuk viszont semmi. Aztán felmerült bennem a kérdés: jó ez nekem? Nem volt jó. Mást akartam és azt éreztem, hogy a meglévő közegemben ez lehetetlen.

– MERRE TARTASZ?

– DÉL FELÉ VISZ A LÓ.

Nem akartam, hogy a ló vigyen engem. Így aztán – újra – vállalkozóvá lettem. Évek során sokszor voltak vállalkozásaim, volt, ami sikeres volt és volt, ami nem nagyon. De ezt az érzést akkor – nagyon fiatalon – meg sem közelítettem.

Voltak kérdéseim, csakhogy válaszaim nem voltak, csak érzések. Vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem: azért is továbbmegyek, amerre látom az utat, és megkeresem azokat az embereket, akikkel érdemes arra menni.

Kezdőként, újként ez nem lehet könnyű – gondoltam, de rájöttem, hogy kérdezni, jól kérdezni érdemes, mert válaszokat kapok. Az őszinte érdeklődés, alázatos munka pedig elismerést hoz.

Lettek új emberek az életemben, akiktől tanultam és akiknek tanítottam én is. Ügyfelek, partnerek, barátságok. Gondolhatod persze, hogy ez nem számít, de hidd el, amikor mélyponton vagy, vagy nem látod az utad, akkor egy inspiratív közeg, egy építő beszélgetés aranyat ér.

***Tűntek el emberek mellőlem? Igen.

***Hiányoznak? Azt hittem igen, de az első találkozáskor kiderült, nincs már mondanivalónk egymásnak.

***Volt, akivel beszélgetve a hideg rázott, mert régi barátom, akit szeretek, de elbeszéltünk egymás mellett. Ő ma is a barátom, az egyik legjobb, és az ő gondolkodásmódjának az elfogadása volt a tolerancia nagy leckéje számomra.

***Lettek új kapcsolatok? Lettek bizony. Értékes emberek, akiknek elmondhatom, amit látok, mert értik, ők is látják. Akik közegében feltöltő inspiráció van, nem szutyokban cuppogás.

***Nehéz volt? Néha nagyon. Átlépni a megszokotton, a sablonos gondolatokon. Ehelyett ma már megvannak a saját sablonjaim, és aki hagyja, annak megmutatom, mit látok én a világban. Az úton járva annyi gödör, szakadék van, de minden esetben kifelé jössz belőle egyszer. Közben egyre többet süt a nap, rávilágít a lényeges dolgokra.

Azt hiszed valami változott a világban és most könnyebb, de mire kimászol rájössz: nem változott semmi, mégis megváltozott minden.

Ott benn, legbelül megértettem a lényeget évekkel ezelőtt.

Én változom, és a változás belőlem fakad. Bármit akarok az élettől, bármit kapok az élettől, az én döntésem, hogy mire használom.

A vállalkozás nem a cégbírósági bejegyzéssel kezdődik. Akkor indul útjára, amikor megszületik benned a vállalkozó.

A látnok, az újító, az erő. Ez létezhet már az elején, de lehet, hogy évek kellenek, mire felfedezed magadban. Ehhez kellenek a sikerek és kellenek a szakadékok, mert ezekből tanulod meg, mennyire erős ember vagy te valójában.

Amint ezt az erőt megérzed, már nem számít semmi. Onnantól, mint a főnix leszel képes újjászületni, megújulni, alkalmazkodni, elengedni.

A Női Kurázsi online közösségében távolság, idő és országhatárok nélkül találkozhatsz segítő közegre. Ott leszek én is, ott lesznek hozzád hasonlóak és lesznek, akik húznak majd előre. Ha hagyod.